Új eljárások a régészetben
Az elmúlt évtizedekben a régészeti kutatások területén is
számos új eljárást, módszert próbáltak ki, melyek, ha nem is helyettesíthetik
egyelőre a hagyományos ásatást, hozzájárulnak ahhoz, hogy a feltárások minél
kisebb felületet érintsenek, ugyanakkor minél több információt
szolgáltassanak.
A régészeti munka szinte minden fázisában találkozhatunk új
eljárásokkal.
Lelőhely felderítés
A műszeres lelőhelyfelderítés újabb eszközei a georadar
és az elektromágneses elenálláson alapuló vizsgálat. A próbafeltárással szemben
előnyük, hogy gyors és roncsolás mentesen (nondestruktív) a teljes vizsgált
területre nézve adnak információt. Hátrányuk, hogy az eszköz által jelzett
anomáliák régészeti jelenséghez kötése sokszor bizonytalan, a nyújtott
információk csak szűk körben mozognak (van-e lelőhely), emellett városi
környezetben, a környezeti zavaró hatások miatt csak ritkán alkalmazhatók. A
településsel fedett helyeken kívül egyre gyakrabban alkalmazott módszer a légifotózás.
A víz alatti emlékeket és a víz alá került lelőhelyeket búvárrégészeti
módszerekkel kutatják.
Dokumentációs eljárások
A régészeti feltárások dokumentációja során alkalmazott új
eszközök és eljárások egyértelműen a minél gyorsabb és minél pontosabb munkát
segítik elő. A digitális fényképezőgépek, a számítógépes adatfeldolgozás, a
geodéziai mérőállomások alkalmazása ma már általános. A GPS, a lézerszkenner
és fotogrammetriai eljárások egyelőre csak alkalmanként használatosak.
Anyag-és kormeghatározó vizsgálatok
A modern régészeti ásatásokon ma már nélkülözhetetlenek a
természettudományos vizsgálatok.
Ezek közé tartozik a szerves maradványok
meghatározása (pl. étel ital maradványok), a szervetlen anyagok elemzése (pl.
petrográfia, neutronaktivációs anyag vizsgálatok), a régészeti korú anyagok
kormeghatározása
(pl. C14, dendrokronológiai vizsgálatok.), de céljuk lehet nagyobb
összefüggésben az egykori környezet rekonstrukciója is.
|
